Amennyiben nem kíván védőt meghatalmazni büntetőeljárásban

Hasznos információk

• A terheltet megilleti az ártatlanság vélelme, ami azt jelenti hogy a terhelt nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bíróság jogerősen el nem ítéli.
• Az ártatlannak vélelmezett terhelt bűnösségét kétséget kizáró módon kell bizonyítani az eljáró hatóságoknak.
• A terheltet nem lehet arra kötelezni, hogy ártatlanságát bizonyítsa, vagy önmagát terhelő vallomást tegyen, és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.

A terhelt jogosult arra, hogy

• a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele,
• az eljárási cselekményeknél jelen legyen (ha törvény másképp nem rendelkezik)
• az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen,
• megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,
• a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen,
• jogorvoslattal éljen,
• a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon,
• a vallomástételt megtagadja. Ha úgy dönt és vallomást tesz, az egyes kérdésekre való válaszadást is megtagadhatja.

A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy

• a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék,
• a hozzátartozójával vagy más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, írásban ellenőrzés mellett érintkezzék. A hozzátartozóval való érintkezés kizárólag a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható vagy tiltható meg.

A terhelt kötelessége

Ha a terhelt Magyarország területén él, köteles a lakóhelyének, illetve a tartózkodási helyének címét, és annak megváltozását az elköltözés után három munkanapon belül annál a bíróságnál, ügyésznél, illetőleg nyomozó hatóságnál bejelenteni, amelyik vele szemben büntetőeljárást folytat. Ha ezt elmulasztja, rendbírsággal sújtható.

Kötelező a védő részvétele a büntetőeljárásban, ha

• a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel,
• a terheltet fogva tartják,
• a terhelt süket, néma, vak, kóros elmeállapotú, vagy a magyar nyelvet nem ismeri,
• a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni

Kötelező védelem esetén a védő részvétele mind a nyomozási szakban, mind a bírósági tárgyaláson kötelező.
Ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki. A hatóság védőt rendel ki abban az esetben is, ha ezt a terhelt érdekében szükségesnek tartja. A kirendelt védő a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság előtt az idézésre, illetőleg az értesítésre történt megjelenéséért, az iratok tanulmányozásáért, valamint a fogvatartott terhelttel a fogvatartás helyén történő megbeszélésért díjazásra, továbbá költségtérítésre jogosult.
A kirendelés hatálya a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, de kiterjed a perújításra, a felülvizsgálatra, valamint a különleges eljárásokra is.

Védő a terhelt vagy hozzátartozója meghatalmazása alapján is eljárhat.

Sértett jogai

• Jelenlét az eljárási cselekményeknél, (ha törvény másképp nem rendelkezik)
• az eljárás őt érintő irataiba való betekintés,
• az eljárás bármely szakaszában indítványok és észrevételek tétele,
• felvilágosítást kapjon a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól
• jogorvoslati jog

Ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azt követően meghalt, helyébe egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet, és gyakorolhatja a fenti jogokat. Ha a sértett olyan egyházi személy volt, aki azon egyház szabályai szerint, amelyhez életében tartozott, egyházi rend vagy fogadalom okából házasságot nem köthetett, halála után - hozzátartozó (örökös) hiányában - az egyenesági rokon jogai illetik meg a volt egyháza szerinti egyházi elöljáróját.

Ki hatalmazhat meg védőt?

• A terhelt,
• a terhelt törvényes képviselője, vagy nagykorú hozzátartozója,
• külföldi állampolgár terhelt esetén pedig hazája konzuli tisztviselője.

A terhelt a meghatalmazást mind az általa, mind a más által meghatalmazott védőtől megvonhatja.
A meghatalmazást ahhoz a bírósághoz, ügyészhez, illetőleg nyomozó hatósághoz kell benyújtani, amely előtt a meghatalmazás időpontjában a büntetőeljárás folyamatban van. A meghatalmazott védő a meghatalmazás benyújtását követően gyakorolhatja eljárási jogait.
A meghatalamazás hatálya - ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki - a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, de kiterjed a perújításra, a felülvizsgálatra, valamint a különleges eljárásokra is.

                                                   

GY.I.K. Gyakran ismételt kérdések a büntetőjog területéről

Melyek  a magánvádas bűncselekmények?

• könnyű testi sértés,
• magántitok megsértése,
• levéltitok megsértése,
• rágalmazás,
• becsületsértés
• kegyeletsértés

esetén az eljárás megindulása a sértett nyilatkozatától, magánindítványától függ, és a vád képviseletét a sértett látja el. Magánindítvány a sértett, valamint az arra feljogosított személyek, hatóságok azon nyilatkozata, amelyben az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánják. A magánvád azt jelenti, hogy a büntetőeljárásban a vádat a sértett, mint magánvádló képviseli. A magánvádra üldözendő bűncselekmények kizárólag magánindítványra büntethetők.
A magánvádló az ügyészi jogosultságokat megkötés nélkül gyakorolhatja. Az ügyész az eljárás bármely szakaszában átveheti a magánvádlótól a vád képviseletét, és ettől kezdve a magánvádló sértetti helyzetbe kerül. A magánvádló halála esetén a hozzátartozója 30 napon belül a helyébe léphet.

Ki a pótmagánvádló?

A sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha

az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,

az ügyész a vádemelést részben mellőzte,

az ügyész a vádat elejtette,

az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét - magánvádas eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként - nem vette át,

az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a bűncselekmény nem közvádra üldözendő.

Kit terhel a bűnügyi költség?

A vádlott viseli a bűnügyi költséget, ha a bíróság bűnösnek mondja ki, vagy szabálysértés elkövetéséért a felelősségét megállapítja. A bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti.

Ha közvádas ügyben a bíróság a vádlottat felmenti, vagy az eljárást az ügyész vádelejtése miatt megszünteti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül megtéríti a vádlott költségét, továbbá védőjének az eljárás során nem előlegezett díját és költségét.

Lehet-e meghatalmazott ügyvédje a tanúnak?

Igen, a tanú érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el. Az ügyvéd feladata kizárólag az, hogy a tanút az őt megillető jogokról és kötelezettségekről felvilágosítsa és tanácsokkal lássa el, illetve a vallomás megtételének vagy megtagadásának célszerűsége szempontjából eligazítást adjon.

Mik a tanúzási akadályok?

Nem hallgatható ki tanúként

• a lelkész, illetőleg az egyházi személy arról, amire a hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn,
• a védő arról, amiről mint védő szerzett tudomást, vagy amit a terhelttel védői minőségében közölt,
• akitől a testi vagy szellemi állapota miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás,
• a hatósági tanú olyan tényekre, adatokra, körülményekre nézve, amelyre titoktartási kötelezettség terheli, és ez alól a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság nem mentette fel.
• minősített adatról nem hallgatható ki tanúként az, aki a titoktartási kötelezettség alól nem kapott felmentést

Mikor tagadhatja meg a tanú a vallomástételt?

• Ha a terhelt hozzátartozója,
• ha magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben, akkor is, ha a tanúvallomást hozzátartozói minősége alapján nem tagadta meg,
• ha foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, és a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha ez alól a külön jogszabály szerint jogosult felmentette, vagy külön jogszabály szerint a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megkeresésére a titoktartási kötelezettség alá eső adat továbbítása a felmentésre jogosult számára kötelező.

A megtagadás jogosságáról az eljáró bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság határoz.

Meddig tart az előzetes letartóztatás?

A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart.
Az előzetes letartóztatást a nyomozási bíró alkalmanként legfeljebb három hónappal, összesen legfeljebb az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követően az előzetes letartóztatást a megyei bíróság egyesbíróként eljárva, a nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályok szerint, alkalmanként legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja.

A vádirat benyújtása után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart. Az elsőfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a másodfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás a harmadfokú eljárás befejezéséig, de mindegyik esetben legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart.

Mikor szűnik meg az előzetes letartóztatás?

• ha annak tartama az egy évet eléri, és a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,
• ha annak tartama a két évet eléri, és a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,
• ha annak tartama a négy évet eléri, és a terhelttel szemben tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,
• ha annak tartama - a fenti három eset kivételével - a három évet eléri, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás esetét, továbbá ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

Hol kell végrehajtani az előzetes letartóztatást?

Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.Ha a nyomozási cselekmények elvégzése indokolttá teszi, az ügyész akként rendelkezhet, hogy az előzetes letartóztatás legfeljebb harmincnapi időtartamban rendőrségi fogdában is végrehajtható. Ezt az időtartamot követően a gyanúsított rendőrségi fogdán történő elhelyezéséről - további harmincnapi időtartamra - az ügyész indítványára a bíróság határoz.

Mi a távoltartás lényege?

A távoltartás egy kényszerintézkedés, ami csak akkor rendelhető el, ha a terhelttel szemben nem rendeltek el előzetes letartóztatást, ideiglenes kényszergyógykezelést, vagy házi őrizetet. A távoltartás intézménye védelmet biztosít a sértett részére az eljárás jogerős befejezéséig és elősegíti a bizonyítási eljárás sikerét. A távoltartás tartama 10-60 napig terjed. A távoltartás hatálya alatt a terhelt köteles a bíróság által meghatározott lakást, területet, körzetet elhagyni, és oda a bíróság által meghatározott ideig nem térhet vissza, illetve köteles magát távol tartani a bíróság által meghatározott személytől, különösen e személy lakó- és munkahelyétől, oktatási intézményétől, továbbá tartózkodni attól, hogy bíróság által meghatározott személlyel közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen.
A távoltartás elrendelését indítványozhatja az ügyész, a magánvádló, a pótmagánvádló, a sértett, a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes képviselője, valamint a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője.

Mi az óvadék?

Az óvadék a terheltnek az eljárási cselekményeken való jelenlétét biztosító összeg, amit a bíróság állapít meg. A bíróság óvadékot állapíthat meg, és a terhelt előzetes letartóztatását megszüntetheti, ha a bűncselekmény jellegére, valamint a terhelt személyi körülményeire figyelemmel valószínűsíthető, hogy óvadék letétele biztosítja az eljárási cselekményeknél a terhelt megjelenését.
Óvadék megállapítását a terhelt vagy a védő az előzetes letartóztatásról döntésre jogosult bíróságnál indítványozhatja. A bíróság az óvadék összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel állapítja meg. A bíróság a határozatban lakhelyelhagyási tilalmat, valamint házi őrizetet is elrendelhet.

Mikor rendelhetnek el őrizetbe vételt?

Az őrizetbe vétel elrendelésének együttes feltételei:

• szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja álljon fenn. Különösen tettenérés esetén. a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető.
• Őrizetbe vételnek a bírói szakban is helye van, ha a vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg és az elővezetése nem járt sikerrel - tárgyalási őrizet.

Meddig tarthat az őrizetbe vétel?

Az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat. Ennek elteltével a terheltet - ha a bíróság az előzetes letartóztatását nem rendelte el - szabadon kell bocsátani. A terheltet szabadon kell bocsátani, ha a bíróság az őrizet tartama alatt az előzetes letartóztatását nem rendelte el.

Kegyelmi kérelem?

A terhelt, a védő és a terhelt hozzátartozója terjeszthet elő kegyelmi kérelmet. A kegyelmi kérelmet a vádirat benyújtásáig az ügyész a legfőbb ügyészhez, a vádirat benyújtása után a bíróságaz az igazságügyminiszterhez terjeszti fel.
A büntetés elengedésére, mérséklésére vagy a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre irányuló kegyelmi kérelmet annál az elsőfokú bíróságnál kell benyújtani, ahol az eljárást lefolytatták. A kegyelmi kérelemnek a büntetés végrehajtására nincs halasztó hatálya. 

                                                                    

A tulajdonjog tartalma

A tulajdonjog tartalma

A tulajdonjog tartalmát jogosultságok és kötelezettségek alkotják. A tulajdonjog jogosultsági oldala elvileg a dolog feletti korlátlan hatalmat jelenti: a birtoklás jogát, a használat és hasznok szedésének jogát és a rendelkezés jogát.

A tulajdonjog kötelezettségi oldalához tartozik a terhek és a kárveszély viselésének, valamint a szükséghelyzetben okozott kár tűrésének kötelezettsége.

A birtoklás joga

A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. A birtoklás joga a tulajdonost arra jogosítja fel, hogy a dolgot hatalmában tartsa, a birtoklás a dolog feletti tényleges hatalmat jelenti. A tulajdonosnak joga van a birtokvédelemhez akkor is, ha a dolog időlegesen más személy birtokába kerül. A tulajdonos a dolog birtokba bocsátását igényelheti attól, aki a dolgot jogosulatlanul birtokába tartja.

A használat és hasznok szedésének joga

A tulajdonos jogosult a dolgot használni, és a dologból folyó hasznokat szedni. A használat joga alapján a tulajdonos a dolgot felhasználhatja maga és családja szükségleteinek kielégítése érdekében és árutermelés céljára, valamint egyéb célokra. A jogi személy a dolgot céljának megvalósítása érdekében, tevékenységi körében használja fel. Egyes esetekben a törvény használati kötelezettséget ír elő, így az ingatlanok használatával felhagyni nem lehet.

A haszon a polgári jogban mindaz az előny, amely a dologból származik. A hasznok a dologból rendeltetésszerűen származó természetes vagy polgári gyümölcsök: termék, termény, szaporulat, illetve használati díj, tőke, jövedelem (kamat). A hasznok szedésének joga a tulajdonoson kívül más személyt is megillethet jogszabálynál fogva (haszonélvező) vagy megállapodás (haszonbérlő) alapján.

A rendelkezés joga

A tulajdonjog tartalmát kitevő részjogosítványok közül kiemelkedően fontos a rendelkezés joga. E jog által válik valósággá a tulajdonos által birtokba vett (elsajátított hatalmába kerített) dolog felett a tulajdonjogának fennállása alatt a tulajdonosi hatalom folyamatos gyakorlása.

A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát és hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja, vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy tulajdonjogát másra átruházza, vagy azzal felhagyjon. Az ingatlan tulajdonjogával azonban felhagyni nem lehet.

A tulajdonos a dolog birtokát általában a használat és hasznok szedésének jogával együtt ruházza át. Kizárólag a birtok átengedéséről van szó letétbeadás, kézizálog esetén.

A dolog használati jogát a tulajdonos bérlet, haszonkölcsön esetében engedi át, illetve az ingatlan egy részének használatát telki szolgalom esetében (birtoklást).

A tulajdonos a használatot a hasznok szedésének jogával együtt engedi át a haszonélvezet, a használat joga, és a haszonbérlet esetében.

A földhasználat is a használati részjogosítvány átengedése osztott tulajdon létesítése, fenntartása érdekében.

A dolog megterhelése, biztosítékul adása zálogjog alapításával történhet.

A tulajdonjog átruházására ingyenesen (ajándékozás), ellenszolgáltatás fejében (adásvétel, csere), nem pénzbeli hozzájárulás (apport) formájában kerülhet sor.

A terhek és a kárveszély viselése

a).A terhek viselése

A tulajdonos viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni.

A dologgal járó terhek három csoportba sorolhatók: a dolog természetéből adódó terhek többnyire olyan költségek, munkában vagy pénzben történő ráfordítások, amelyek a dolog állagának megóvásához, karbantartásához, felújításához, üzemeltetéséhez, veszélyek elhárításához, értékének növeléséhez szükségesek.

A terhek második csoportját a tulajdonjog részjogosítványainak korlátozásai alkotják (szomszédjogi korlátozások, szolgalmi jog, zálogjog, mások magatartásának tűrése, magatartástól való tartózkodás).

A terhek harmadik csoportjába a közterhek sorolhatók (adók, illetékek, vámok, járulékok, kötelező felelősségbiztosítási díj, érdekeltségi hozzájárulás).

b.) Kárveszély viselése

A kárveszély viselésének kötelezettsége annyit jelent, hogy a tulajdonos viseli a dologban bekövetkezett olyan kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. A tulajdonos kockázata, hogy a károkozót megtalálja. A dolog megsemmisülése vagy megrongálódása – ha a károkozó felelősségét megállapítani nem lehet – a tulajdonos terhe. /Forrás: Lenkovics Barnabás: Dologi jog/A tulajdonjog tartalma

A tulajdonjog tartalmát jogosultságok és kötelezettségek alkotják. A tulajdonjog jogosultsági oldala elvileg a dolog feletti korlátlan hatalmat jelenti: a birtoklás jogát, a használat és hasznok szedésének jogát és a rendelkezés jogát.

A tulajdonjog kötelezettségi oldalához tartozik a terhek és a kárveszély viselésének, valamint a szükséghelyzetben okozott kár tűrésének kötelezettsége.

A birtoklás joga

A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. A birtoklás joga a tulajdonost arra jogosítja fel, hogy a dolgot hatalmában tartsa, a birtoklás a dolog feletti tényleges hatalmat jelenti. A tulajdonosnak joga van a birtokvédelemhez akkor is, ha a dolog időlegesen más személy birtokába kerül. A tulajdonos a dolog birtokba bocsátását igényelheti attól, aki a dolgot jogosulatlanul birtokába tartja.

A használat és hasznok szedésének joga

A tulajdonos jogosult a dolgot használni, és a dologból folyó hasznokat szedni. A használat joga alapján a tulajdonos a dolgot felhasználhatja maga és családja szükségleteinek kielégítése érdekében és árutermelés céljára, valamint egyéb célokra. A jogi személy a dolgot céljának megvalósítása érdekében, tevékenységi körében használja fel. Egyes esetekben a törvény használati kötelezettséget ír elő, így az ingatlanok használatával felhagyni nem lehet.

A haszon a polgári jogban mindaz az előny, amely a dologból származik. A hasznok a dologból rendeltetésszerűen származó természetes vagy polgári gyümölcsök: termék, termény, szaporulat, illetve használati díj, tőke, jövedelem (kamat). A hasznok szedésének joga a tulajdonoson kívül más személyt is megillethet jogszabálynál fogva (haszonélvező) vagy megállapodás (haszonbérlő) alapján.

A rendelkezés joga

A tulajdonjog tartalmát kitevő részjogosítványok közül kiemelkedően fontos a rendelkezés joga. E jog által válik valósággá a tulajdonos által birtokba vett (elsajátított hatalmába kerített) dolog felett a tulajdonjogának fennállása alatt a tulajdonosi hatalom folyamatos gyakorlása.

A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát és hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja, vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy tulajdonjogát másra átruházza, vagy azzal felhagyjon. Az ingatlan tulajdonjogával azonban felhagyni nem lehet.

A tulajdonos a dolog birtokát általában a használat és hasznok szedésének jogával együtt ruházza át. Kizárólag a birtok átengedéséről van szó letétbeadás, kézizálog esetén.

A dolog használati jogát a tulajdonos bérlet, haszonkölcsön esetében engedi át, illetve az ingatlan egy részének használatát telki szolgalom esetében (birtoklást).

A tulajdonos a használatot a hasznok szedésének jogával együtt engedi át a haszonélvezet, a használat joga, és a haszonbérlet esetében.

A földhasználat is a használati részjogosítvány átengedése osztott tulajdon létesítése, fenntartása érdekében.

A dolog megterhelése, biztosítékul adása zálogjog alapításával történhet.

A tulajdonjog átruházására ingyenesen (ajándékozás), ellenszolgáltatás fejében (adásvétel, csere), nem pénzbeli hozzájárulás (apport) formájában kerülhet sor.

A terhek és a kárveszély viselése

a).A terhek viselése

A tulajdonos viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni.

A dologgal járó terhek három csoportba sorolhatók: a dolog természetéből adódó terhek többnyire olyan költségek, munkában vagy pénzben történő ráfordítások, amelyek a dolog állagának megóvásához, karbantartásához, felújításához, üzemeltetéséhez, veszélyek elhárításához, értékének növeléséhez szükségesek.

A terhek második csoportját a tulajdonjog részjogosítványainak korlátozásai alkotják (szomszédjogi korlátozások, szolgalmi jog, zálogjog, mások magatartásának tűrése, magatartástól való tartózkodás).

A terhek harmadik csoportjába a közterhek sorolhatók (adók, illetékek, vámok, járulékok, kötelező felelősségbiztosítási díj, érdekeltségi hozzájárulás).

b.) Kárveszély viselése

A kárveszély viselésének kötelezettsége annyit jelent, hogy a tulajdonos viseli a dologban bekövetkezett olyan kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. A tulajdonos kockázata, hogy a károkozót megtalálja. A dolog megsemmisülése vagy megrongálódása – ha a károkozó felelősségét megállapítani nem lehet – a tulajdonos terhe. /Forrás: Lenkovics Barnabás: Dologi jog/

                                                                        

A tulajdonjogról

A tulajdonjog

A tulajdonnal kapcsolatos viszonyok összessége a tulajdoni rend, amely meghatározza, hogy egy adott társadalomban az összes rendelkezésre álló javak mely része tulajdon tárgya és a tulajdonosi uralom kik között, milyen ará...nyban oszlik meg.

A tulajdon és tulajdonjog kifejezéseket egymással azonos értelemben használják, a tulajdon, mint társadalmi intézmény nemcsak a jog által szabályozottan létezhetett. A tulajdonjog a dolgok feletti kizárólagos jogi hatalmat biztosító jog.

A tulajdonjogviszony abszolút szerkezetű: a jogosultsági pozícióban mindig meghatározott személy áll, akit megillet a jogosultságok gyakorlásának joga és vele szemben mindenki kötelezett: tartozik a tulajdonjogot elismerni, annak gyakorlását tűrni, tartózkodnia kell a tulajdonjog körébe való jogellenes beavatkozástól, zavarástól és a tulajdonosi jogok gyakorlásának akadályozásától.

A tulajdonjog ebben az értelemben alanyi jog, a törvényből fakad, a törvény által védelemben részesül, a társadalmi rendeltetésének megfelelően szabadon gyakorolható és senki által önkényesen nem korlátozható. A tulajdonjog nem csak a polgári jog kiemelkedő jelentőségű jogintézménye, hanem a jogrendszer egésze tekintetében.

A tulajdonjog alanya

A tulajdonos, azaz a tulajdonjog alanya bármely személy lehet, a jogképesség magában foglalja a tulajdonosi képességet is. Tulajdonos lehet a természetes személy, azaz minden ember, élveszülése esetén a méhmagzat, a jogi személyek és az állam. Közös tulajdon keletkezik, ha a dolog tulajdonosa egyidejűleg több személy. A köztulajdon az állam és az önkormányzatok tulajdona, és közérdeket szolgál.

A szervezeti tulajdonos

Jogi személyek az állam által ilyennek elismert állami, gazdasági, társadalmi szervek és szervezetek, egyesületek, valamint egyéb szervezetek, ha feladatuk ellátásához vagyoni jogok és kötelezettségek szükségesek.

A tulajdonosok rendelkezési joga lehetővé teszi, hogy tulajdonjogukat egyesítsék és egyesített tulajdonjoguk gyakorlására új jogalanyt, jogi személyt hozzanak létre. Tulajdonjog alanya egyes esetekben jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet is lehet (betéti társaság).

A Magyar Állam

A Magyar Állam a polgári jogviszonyokban rendkívül ritkán vesz részt, a tulajdonosi jogait meghatározott szervezetek gyakorolják az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény előírásai szerint.

Az állami vagyon felett a Magyar Államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja. A miniszter e feladatát a MNV Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank valamint a miniszter által kijelölt központi költségvetési szervek, ezek intézménye, valamint a 100%-ban állami tulajdonban álló gazdasági társaság, mint tulajdonosi joggyakorló útján látja el.

A kincstári vagyon részét képező Nemzeti Földalap felett a Magyar Állam nevében a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az agrárpolitikáért felelős miniszter (a vidékfejlesztési miniszter) a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) útján gyakorolja. Az NFA képviseli az államot a Nemzeti Földalappal kapcsolatos polgári jogviszonyokban.

A helyi önkormányzat

A helyi önkormányzatok tulajdonát az állami tulajdonból alakította ki az önkormányzatokról szóló 1990. LXV. törvény. A köztulajdon alanyai a helyi önkormányzatok is, és megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetve terhelik. A képviselőtestület rendelkezik a tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról

A tulajdonjog tárgya

A tulajdonjog közvetlen tárgya az emberi magatartás, amely tevésben, nem tevésben, tartózkodásban, tűrésben nyilvánulhat meg. A emberi magatartások mindig a dologhoz, a tulajdonjog közvetett tárgyához kapcsolódik, ezzel magyarázható, hogy ha a tulajdonjog tárgyát említik, a dolgot értik alatta. /Forrás: Vékás Lajos: A dologi jog vázlata/
                                                               

A birtok, és a birtok védelme

A birtok, a birtokvédelem

A birtok a dolog feletti tényleges hatalmat jelenti. A kívülálló szemszögéből olyan kapcsolat a személy és dolog között, amelynél fogva a személy a dolgot kizárólagos jelleggel uralma alatt tartja. A birtok a dolog feletti hatalom tényét fejezi ki.

A birtokos az, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek a dolog más módon hatalmába került. Birtokos az is, akitől a dolog időlegesen más személy hatalmába került, valamint az, akinek a földjén használati jog áll fenn. A jog szerint mindenki birtokos, aki a dolog felett akár közvetlenül, akár közvetetten hatalmat gyakorol, függetlenül annak jogcímétől.

A jogos birtokos a tulajdonos, a haszonbérlő, a bérlő, a letéteményes, a haszonkölcsön címén használó. A tulajdonos saját birtokos, mivel a dolgot sajátjaként birtokolja, de saját birtokos az is, akinek semmilyen jogcíme nincs a tényleges hatalomra (tolvaj, az elhagyott ingatlan birtokba vevője). Idegen birtokos az, aki mással kötött megállapodás alapján gyakorolja a hatalmat a dolog felett (bérlő, haszonbérlő stb.).

Jóhiszemű birtokos az, aki alaposan felteheti, hogy birtoklásához érvényes jogcíme van (azt hiszi ő a tulajdonos, bérlő stb.). Rosszhiszemű birtokos az, aki tudja, vagy tudnia kellene a körülményekből, hogy birtoklásához nincs jogcíme.

A birtok megszerzéséhez a dolog feletti tényleges hatalom közvetlen megszerzése szükséges, (átveszi a dolgot, beköltözik az ingatlanba). A birtok megszerezhető képviselő útján, jelképes átadással (ház, lakás, gépkocsi kulcsának átadásával), illetve jogügyleti átadással (bankszámla feletti rendelkezési jog átengedésével).

A birtok megszűnése a tényleges vagy a jogi hatalom megszűnésével következik be, illetve a dolog megsemmisülésével.

A birtokvédelem

Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják, birtokvédelem illeti meg. A birtoklást zavaró vagy ellehetetlenítő magatartás tilos önhatalomnak minősül és általánosságban birtokháborításnak nevezik.

A hatósági birtokvédelemnek alapvetően kétféle útja alakult ki: a birtoklás tényén alapuló sommás birtokvédelem, valamint a birtokhoz való jogcímek összemérésén alapuló rendes birtokvédelem. A birtoklás tényén alapuló birtokvédelem elvonatkoztat a birtoklás jogától, csupán azt kell igazolni, hogy birtokos volt és tőle a birtokot elvonták. A rendes birtokvédelem során azt kell igazolnia a kérelmezőnek, hogy a birtokláshoz joga, illetve erősebb joga van, mint aki őt megzavarta.

A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és követelheti a dolognak közös birtokba bocsátását. A közös birtokosok – egymás közötti viszonyuk alapján – egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre.

A Polgári Törvénykönyv a birtokvédelem eszközeiként a jogos önhatalmat, az igazgatási és bírósági birtokvédelmet szabályozza. /Forrás: Polgári jog II./
                                                             


                                                            

Birtokvédelem: a jogos önhatalom

Birtokvédelem: a jogos önhatalom

A birtokos a birtoka ellen irányuló támadást – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is elháríthatja. A jogrend tiltja általában az önbíráskodást, de a tulajdonosnak, illetve a bi...rtokosnak megengedi, hogy önhatalomhoz folyamodjék.

A támadás az a magatartás, amely közvetlen fenyegeti a dolog feletti hatalmat, a birtokos akár erőszakkal is megakadályozhatja, hogy az ingatlanára belépjenek, használják, azon átjárjanak. Az önhatalom nemcsak a közvetlen és jogtalan támadás visszaverésére irányulhat, hanem a már elveszett birtok önsegéllyel való visszaszerzésére is.

Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalmúlag csak akkor lehet fellépni, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

A birtokvédelem igazgatási úton

Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a települési önkormányzat jegyzőjétől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.

A jegyző az eredeti birtokállapotot helyreállítja, és a birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni volt kötele. A jegyző határozatot hozhat a hasznok, károk és költségek kérdésében is.

A jegyző határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani.

A határozat ellen a közlést követő naptól számított 15 napon belül az ellenérdekű fél kérheti a bíróságtól a határozat felülvizsgálatát.

A birtokvédelem bírói úton: a birtokper

A birtokperben a bíróság a birtoklás jogcíme szerint dönt. A birtokvita három esetben kerülhet a bíróság elé:

a jegyző határozatának bíróság általi felülvizsgálat kezdeményezésével;

a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését a birtokháborítás után egy éven túl közvetlenül a bíróságtól kérheti;

a birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás.

A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt, a kérelmező akkor járhat sikerrel, ha a birtokláshoz erősebb jogcíme van, mint aki őt megzavarta. A békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.

A birtokperek leggyakrabban szomszédjogi vitákban (indokolatlan zavarások: zaj, fény, bűz, kilátás), a tulajdonostársak belső jogviszonyában, bérlő és tulajdonos közti vitákban fordulnak elő./Forrás: Polgári jog II. /

                                                                           

A válóper menete

Hogyan folyik egy válás a bíróság előtt?
A keresetlevél beadása az első lépés. A házasságot a bíróság kizárólag valamelyik házastárs kérelmére, vagy a házastársak közösen benyújtott kérelme alapján tudja felbontani.
Az el...járás során az lesz a felperes, aki benyújtja a keresetet, aki ellen pedig a válópert elindítják, az az alperes. A felperesnek illetéket kell fizetnie, amely jelenleg 12 ezer forint.
A válóper első tárgyalásán a felperesnek mindenképpen meg kell jelennie személyesen. Ha a felperes továbbra is fenntartja a válási szándékát, a bíróság elhalasztja a tárgyalást.
Ezután a feleknek három hónapja van arra, hogy írásban kérjék az eljárás folytatását. Ha ezt nem teszik meg, a bíróság automatikusan megszünteti az eljárást, mivel úgy veszi, hogy mégis kibékültek időközben.
Az első tárgyaláson is befejeződhet a válóper, ha a felek kibékülnek. Befejeződhet akkor is, ha a békítés nem vezetett eredményre, és a felek között a házassági életközösség legalább három éve úgy szakadt meg, hogy külön lakásban élnek, és igazolják azt, hogy a közös gyermek elhelyezését, eltartását a gyermek érdekében rendezték, vagy abban az esetben is befejeződhet az első tárgyaláson a per, ha a házasságból közös kiskorú gyermek nem született.
A bíróság egyébként nemcsak ekkor, hanem a per bármely szakaszában megkísérelheti kibékíteni a házastársakat.

Ha letelt a három hónap és a felek írásban kérték a folytatást, ezt követően legalább 30 nap múlva tűzi ki a bíróság a második tárgyalást. Az első és második tárgyalás között legalább 4 hónap telik el.
A válóper menetének utolsó fázisa az, hogy a házasság felbontásáról a bíróság – megegyezésen alapuló bontás esetén a házastársak egyezségének jogerős végzéssel történő jóváhagyását követően – ítélettel határoz.
Ha az ítélet jogerőre emelkedik, az elvált felek újból köthetnek házasságot, a férje nevét viselő feleség – ha a névviseléstől nem tiltják el – szabadon dönthet arról, hogy milyen nevet kíván viselni. Megszűnik a házastársi vagyonközösség.
(Forrás: valasinfo.hu)

Válás

Mit vizsgál a bíróság házassági bontóperben?
A házasság felbontására irányuló eljárás során a bíróság azt vizsgálja, hogy az érintett házaspár házasélete teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e, ezen túlmenően pedig - amen...nyiben a házasságból közös kiskorú gyermek született - úgy az ő érdekét is figyelembe kell vennie .

A családjogi törvény (1952. évi IV. tv., Csjt.) szellemével összhangban a bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a házasság megromlásában melyik házastárs a vétkes, hanem arról kell meggyőződnie a házasság felbontásának kimondását megelőzően, hogy a házasság véglegesen megromlott, és az a továbbiakban fenn nem tartható.

A bíróság azonban egyben békítő tevékenységet is végez, amely eszköze lehet a házasság megmentésének . A bíróság békítő tevékenységét tágabban kell értelmezni, és alatta nem csak a házasság megmentésére, hanem a minél kisebb megrázkódtatással történő megszüntetésére (a házastársak megegyezésének elősegítésére) irányuló kísérletet is érteni kell.

Az özvegyi jog

Az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Ha a házastárs új házasságot köt, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, haszonélvezeti joga megszűnik.

Az özve...gyi jog (pénzbeli vagy természetbeni) megváltását a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőtől lehet kérni, de csak az örökség megnyílásától számított egy éven belül.

Ezen határidő letelte után a házastárs haszonélvezetének korlátozását kérhetik a leszármazók, amiről a bíróság dönt. A haszonélvezet korlátozásának bármikor helye van, a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs vagy a bejegyzett élettárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is.

Ügyvéd által írt végrendelet elhelyezése

Kevesen tudják, hogy végrendelet készítésére vonatkozó megbízás alkalmával a végrendelkezőnek lehetősége van kérni azt, hogy a végrendelet a Magyar Ügyvédi Kamara Irattárában kerüljön elhelyezésre.

Ebben az esetben a végrendelet bevezetésre kerül a központi végrendeleti nyilvántartásba és a végrendelet visszakereshetővé válik a végrendeletet készítő ügyvéd, a végrendelkező, közjegyző részére. A Magyar Ügyvédi Kamara Irattára számítógépes nyilvántartásban rögzíti a végrendelkező ügyfél nevét és adatait. A nyilvántartásba vételről a végrendeletet készítő ügyvéd is értesül 48 órán belül, azzal, hogy az irattár a regisztráció sorszámát megküldi. A végrendelet egy eredeti példánya lezárt borítékban kerül az irattárba. A lezárt borítékban lévő okiratot csak a hagyatéki eljárás során eljáró közjegyző részére küldi meg az irattár. Ez az irattározott végrendelet azonban bármikor visszavonható, módosítható.

Felhívom a figyelmet arra, hogy célszerű az örökösöknek, illetve akire nézve az örökhagyó végrendelkezett, felvilágosítást kérni arról, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara Irattárában őriznek-e borítékban lezárt végrendeletet az örökhagyótól.

Végrendelet érvényessége

A végrendelet a végintézkedés egyik formája: egyoldalú jognyilatkozat amelyben a nyilatkozó magánszemély azt határozza meg, hogy halála után ki vagy kik váljanak vagyona tulajdonosává.Végintézkedés hiányában a törvényes öröklés rendje érvényesül.

A végrendelet fajtái:

1. szóbeli
2. írásbeli
   

A szóbeli végrendelkezés csak akkor érvényes, ha

• a végrendelkező
  • életveszélyben van;
  • képtelen írásbeli végrendelkezésre;
  • egybefüggően és teljes terjedelmében közli akaratát, és
  • kijelenti, hogy ez az ő végrendelete. Szükséges továbbá
• két cselekvőképes tanú együttes jelenléte, akik
  • utólag egymástól függetlenül, egybehangzóan adják elő az örökhagyó végrendeletét, és
  • akik közül egyik sem kedvezményezettje a végrendeletnek.
    

Minden más esetben írásbeli végrendelet szükséges. Ez lehet

1. közvégrendelet vagy
2. magánvégrendelet.
   

Közvégrendeletet közjegyző vagy helyi bíróság készíthet. Ha az örökhagyó vak vagy névaláírásra képtelen, kizárólag közvégrendeletet tehet. Ez utóbbi esetben a végrendeleten aláírását a közjegyző aláírása pótolja.

Az írásbeli magánvégrendelet lehet

1. holográf (saját kézzel írt)
2. allográf (más által készített)
3. közjegyzőnél tett magánvégrendelet
   

Végrendeletet csak élő magánszemély tehet.
A magyar jog kizárja a közös végrendelkezés lehetőségét.

A végrendelet alaki kellékei a következők:

• Ki kell derülni belőle, hogy ez az örökhagyó végrendelete. Nem szükséges, hogy az okiratban szerepeljen a „végrendelet” szó, de egyértelműnek kell lennie, hogy az halál esetére történő rendelkezés.
  Szükséges az egyértelmű örökösnevezés, vagyis az, hogy a szövegből beazonosítható legyen a kedvezményezett személye. Nem érvényes tehát az az örökösnevezés, amely egy feltétel bekövetkeztétől függ, pl.: „a halálom évében az NB-I-ben győztes focicsapat kapusa” vagy „Kovács János majdan megszülető ötödik gyermeke”. Lehet azonban örökös az, aki a végrendelet készítésekor még nem született meg, de már megfogant.
  A végrendeletnek tartalmaznia kell a keltezés helyét és idejét.
  Ha a végrendelet több lapból áll,
  azokat folyamatos oldalszámozással kell ellátni, és
  minden egyes oldalt alá kell írni mind az örökhagyónak, mind a hitelesítő tanúknak.

Végrendelet vagy végintézkedés

Mit jelent a végintézkedés?
Hazai jogrendszerünk az ősiség és más feudális természetű jogintézmény eltörlése óta, gyakorlatilag elismeri az örökhagyó teljes végintézkedési szabadságát. Ezen elvet veszi alapu...l a magyar polgári törvénykönyv is. Az öröklési szabadság elismerésének legfontosabb következménye, hogy törvényes öröklésre csak abban az esetben kerülhet sor, amennyiben végintézkedés nem történt vagy az a hagyatékot nem merítette ki. A végintézkedés egy olyan gyűjtőfogalom, amelybe mindazon jogilag elismert nyilatkozat beletartozik, amelyben az örökhagyó vagyonáról vagy annak egy részéről halála esetére rendelkezik.
Milyen formái lehetnek a végintézkedésnek?
A magyar jog az alábbi végintézkedési formákat ismeri:
a.) végrendelet: az örökhagyó egyoldalú, nem címzett jognyilatkozata
b.) öröklési szerződés: olyan szerződés, amelyben az örökhagyó a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi
c.) halál esetére szóló ajándékozás: olyan nyilatkozat, amelyben a juttatás feltétele az, hogy a megajándékozott az ajándékozót túlélje.
Abban az esetben ha a végintézkedésben az örökhagyó jogutódot is kijelöl, a jogutódlásnak minden esetben az a feltétele, hogy a kedvezményezett az örökhagyót túlélje.
Forrás: öröklésijog.hu

Büntetőjogi fogalmak

Beszámítási képesség: Az ember azon testi-pszichikai állapota, amelynél fogva képes cselekményét értékelni és ennek megfelelően cselekedni.

Befejezett bűncselekmény: A bűncselekmény megvalósulásának végső stádiuma, am...ikor a törvényi tényállás minden eleme megvalósul.

Bűncselekmény (deliktum): Az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény, büntetés kiszabását rendeli.

Bűncselekmény alanya: Az a természetes személy (ember), akivel szemben a bűncselekmény megvalósítása miatt büntetést lehet kiszabni.

Bűncselekmény tárgya: A törvényhozó által védeni kívánt társadalmi viszony, amelyet az elkövető cselekménye sért, vagy veszélyeztet.

Bűncselekményegység: Egyetlen bűncselekmény megvalósulását jelenti, azaz a bűncselekmény mindhárom fogalmi eleme (társadalomra veszélyesség, tényállásszerűség, bűnösség) egyszerre valósul meg.

Bűnfelelősség (nullum crimen sine culpa): Azt jelenti, hogy a bűncselekmény miatt felelősségre vonni csak azt a személyt lehet, aki bűnösen cselekedett vagy valamilyen káros következményt bűnösen idézett elő.

Bűnhalmazat: Bűnhalmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető egy vagy több magatartása több bűncselekményt valósít meg és ezeket egy eljárásban bírálják el.

Bűnismétlés: A korábban már jogerősen elítélt elkövető újabb bűncselekményt követ el. Fajtái: egyszerű bűnismétlés, visszaesés, különös visszaesés, többszörös visszaesés.

Bűnösség: A tettes lelkivilágáról alkotott jogi értékelés, mely a szemre hányhatóságban nyilvánul meg. A bűncselekmény fogalmának egyik (szubjektív) eleme.

Bűnözés: Adott helyen, adott időszak alatt elkövetett bűncselekmények összessége.

Bűnsegéd: Az az elkövető, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.

Büntetés: A bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány.
Két fajtája van: a főbüntetés és a mellékbüntetés.

Büntetés célja: A társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt követhessen el. A büntetés célja tehát az egyéni (speciálprevenció) és az általános (generálprevenció) megelőzés biztosítása.



Büntetés kiszabásának szempontjai: A büntetést – céljának szem előtt tartásával – a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.

Büntetés végrehajtásának felfüggesztése: A feltételes elítélés egyik formája, melynek lényege, hogy a bíróság ítéletében megállapítja az elkövető bűnösségét, minősíti a cselekményt és kiszabja a szabadságvesztést vagy a pénzbüntetést, de annak végrehajtását próbaidőre felfüggeszti. A büntetés tényleges végrehajtására tehát nem kerül sor.

Büntethetőséget kizáró okok: A büntethetőség akadályainak egyik csoportja. Sajátosságuk, hogy fennállásuk esetén nem jön létre bűncselekmény, mert a bűncselekmény valamelyik fogalmi eleme (társadalomra veszélyesség, tényállásszerűség, bűnösség) hiányzik.

Büntethetőséget megszüntető okok: A büntethetőség akadályainak egyik csoportja. Ilyenkor megvalósul a bűncselekmény, az elkövető büntethetősége a cselekmény elkövetésének pillanatában fennáll, azonban később történik valami, ami megszünteti ezt a büntethetőséget.

Büntetni rendeltség (tényállásszerűség): A bűncselekmény fogalmának objektív jellegű ismérve, amely a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elveknek a törvénybe foglalását jelenti. Azt fejezi ki, hogy egy cselekmény megfelel egy különös részi törvényi tényállásnak.

Büntető jogszabály: Azok a jogszabályok, amelyek valamely büntetőjogi jogviszonyt szabályoznak, illetve az ennek alapjául szolgáló társadalmi viszonyt védik.
A büntető jogszabályok tilalmakat vagy parancsokat tartalmaznak.

Büntetőeljárás megindítását és lefolytatását akadályozó okok: A büntethetőség akadályainak egyik csoportja. Ezen okok jellegzetessége, hogy létrejön a bűncselekmény, később sem történik semmi, ami megszüntetni az elkövető megbüntetését. A büntetőeljárás azonban nem indítható meg vagy nem folytatható le, mert annak jogi akadálya van.

Büntetőjog: Azon jogszabályok összessége, amelyek meghatározzák, hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekménynek, ezek elkövetőit hogyan kell felelősségre vonni, velük szemben milyen szankciót és hogyan kell alkalmazni.

Büntetőjog-tudomány: Azoknak az ismereteknek a rendszere, amelyek a büntetőjogra vonatkoznak.

Bűntett: Az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el.

Bűnügyi tudományok: Azok a tudományok, amelyek a bűncselekményekkel, a bűnözéssel, a bűnelkövetőkkel és a szankciókkal foglalkoznak.

Diszpozíció: A büntető jogszabály egyik eleme, a törvényhozó ebbe írja körül azt a magatartást vagy azt az eredményt, amelynek tanúsítása vagy előidézése a társadalom számára káros, veszélyes.
Elkövető: Gyűjtőfogalom, mely a tettest, a társtetteseket, a felbujtót és a bűnsegédet egyaránt jelöli. A törvényi szabályok szerint az elkövetőknek két fő csoportja van, egyrészt a tettesek (tettes, társtettes), másrészt a részesek (felbujtó, bűnsegéd).
Előkészület: A szándékos bűncselekmény megvalósulásának első szakasza. Ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.

Felbujtó: Az az elkövető, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

Fenyegetés: Büntethetőséget (bűnösséget) kizáró ok. Súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Fiatalkorú: Az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét már betöltötte, a tizennyolcadikat azonban még nem.

Főbüntetés: A büntetés egyik csoportja. A három főbüntetés a szabadságvesztés, a közérdekű munka és a pénzbüntetés. Ezek egyébként a legsúlyosabb büntetőjogi jogkövetkezmények.

Gondatlan bűnelkövetés: Gondatlanságból követi el a bűncselekményt az, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

Gyermekkor: Büntethetőséget (tényállásszerűséget) kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be.

Intézkedések: A büntetőjogi jogkövetkezmények egyik csoportja. Intézkedések: megrovás, próbára bocsátás, kényszergyógykezelés, alkoholisták kényszergyógyítása, elkobzás, vagyonelkobzás, pártfogó felügyelet, jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések.

Jogforrás: A törvényhozó akaratának meghatározott módon, meghatározott formában történő kifejezése.

Jogos védelem: Büntethetőséget (társadalomra veszélyességet) kizáró ok. Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Kényszer: Büntethetőséget (tényállásszerűséget) kizáró ok. Az emberi testre gyakorolt fizikai ráhatás, amely meghatározó, lenyűgöző erejű.

Kísérlet: A bűncselekmény megvalósulásának második szakasza, amikoris az elkövető a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.

Kóros elmeállapot: Büntethetőséget (tényállásszerűséget) kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában – így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – követi le, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Kriminalisztika: Bűnügyi tudomány, amely a bűncselekmények felderítésével, bizonyításával foglalkozik, feladata annak feltárása, hogy ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan követett el.
Kriminológia: Bűnügyi tudomány, amely a bűnözéssel, mint társadalmi jelenséggel foglalkozik.

Mellékbüntetés: A büntetések egyik csoportja, melyek általában a főbüntetések mellett kerülnek kiszabásra, de önálló alkalmazásuk sem kizárt. Mellékbüntetések: közügyektől eltiltás, járművezetéstől eltiltás, foglalkozástól eltiltás, kitiltás, kiutasítás, pénzmellékbüntetés.

Mentesítés: A mentesítés (rehabilitáció) folytán az elítélt mentesül azon hátrányos jogkövetkezmények alól, amelyeket az elítéléséhez jogszabály fűz.

Nulla poena sine lege: Tág értelemben azt fejezi ki, hogy csak olyan szankció alkalmazható, amelyről a törvény rendelkezik, szűkebb értelemben pedig azt jelenti, hogy adott bűncselekményre csak azt a büntetést lehet kiszabni, amit a törvényhozó az ilyen cselekmények elkövetőivel szemben alkalmazni rendel. A törvényesség elvének egyik tétele.

Nullum crimen sine lege: Azt jelenti, hogy csak a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit a büntetőtörvénykönyv még az elkövetés előtt kifejezetten annak nyilvánított. A törvényesség elvének egyik tétele.

Szándékos bűnelkövetés: Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

Szankció: A büntető jogszabály eleme, amely azt a jogkövetkezményt jelöli meg, amit a diszpozíciót megvalósító személlyel szemben alkalmazni kell.

Szankciórendszer: Azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az egyes büntetőjogi jogkövetkezményekre, azok alkalmazására és végrehajtására vonatkoznak.

Társadalomra veszélyesség: A törvény szerint társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti, vagy veszélyezteti. A bűncselekmény fogalmának egyik eleme.

Társtettesek: Azok az elkövetők, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

Természetes egység: A bűncselekményegység egyik esete, amikor az egységi értékelés a dolog természetéből adódik. A törvényhozó általában olyan elkövetési cselekménytípusokat foglal az egyes törvényi tényállásokba, amelyeket a közfelfogás egységes magatartásnak tekint.

Tettes: Az az elkövető, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.

Tévedés: Büntethetőséget (bűnösséget) kizáró ok. Tévedésről akkor beszélünk, ha valakinek a képzetei nem felelnek meg a valóságnak, de az ő képzeteit valósághűnek tartja.

Törvényi egység: Jellemzője, hogy a jogalkotó egységet hoz létre olyan cselekményekből, amelyeket a törvényi rendelkezés hiányában halmazatként, azaz több bűncselekményként kellene értékelni.

Törvényi tényállás: Egy cselekmény-típus törvényi ismérveinek összességét jelenti.

Végszükség: Büntethetőséget (társadalomra veszélyességet) kizáró ok. Nem büntethető, aki saját, illetőleg mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és e cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek álhárítására törekedett.

Vétség: minden gondatlanul elkövetett bűncselekmény, valamint azok a szándékos bűncselekmények, amelyekre a törvény 2 évi, vagy ennél enyhébb szabadságvesztés kiszabását rendeli el.

A kontinentális és az angolszász jogrendszer különbségei

Rendszeresen találkozunk a fából készült bírói kalapáccsal, mint jelképpel - ezen oldal háttérképe is az - jogi témájú cikkek illusztrációjaként. A jelkép elterjedt, hab...ár nálunk nem szokás használni. Az angolszász jogrendszerű országok bírái használják a tárgyalóteremben.
Amerikai filmekben rendszeresen szerephez jut az ún. „esküdtszék”, akik a vádlott bűnösségéről döntenek. Nálunk ezzel sem találkozhatunk.
Miért is vannak ezek a különbségek, mi ennek az oka? Mi is a különbség az angolszász és a kontinentális jogrendszer között?
Két nagy jogrendszer alakult ki az évszázadok során: az angolszász és a kontinentális jogrendszer, valamint létezik az ún. vegyes jogrendszer is.
Kontinentális jogrendszer országai tkp. Európa országai - Anglia, Wales, és Írország kivételével - valamint a volt európai gyarmatok, mint Latin-Amerika és Japán.
A kontinentális jogrendszer főbb jellemzői:
-a jogot jogszabályok határozzák meg, melyek igen részletesen szabályoznak,
-törvénykönyvek léte, melyek tételesen tartalmazzák a magatartási szabályokat
-a bíróságok gyakorlatának sokkal kisebb jelentősége van, mint angolszász
országokban
-a jogászképzésben meghatározó az elméleti alapok oktatása

A kontinentális jogrendszer alapját az ókori Róma jogrendszere (római jog) képezi, melyet a XII. századtól az itáliai városállamok egyetemein tanították. A XII-XIII. századtól megindult a jogászképzés az itáliai, majd a német egyetemeken, és más európai országokból ide küldték tanulni a tehetősebbek fiaikat, akik azután hazatérve az anyaországba felelős tisztségeket betöltve közvetítették a római jogot.
Így fokozatosan a római jog alapjaiból kiindulva az egyes európai országok történelmi, gazdasági,
társadalmi sajátosságaiknak megfelelően kialakították saját jogrendszerüket.

Az angolszász főbb jellemzői:
-a jog az esetjogból levont analógia (tkp. hasonlóság) útján állapítható meg. Először azt kell kutatni,hogy hasonló ügyben hozott-e és ha igen, milyen döntést a bíróság, és ha létezik hasonló ügy, arra precedensként lehet hivatkozni

-a bírósági döntéseknek van meghatározó súlya a jogszabályokkal szemben a jogrendszeren belül
-nem minden bírói döntés képezi esetjog részét, a bíróság dönthet úgy, hogy egyes ítéletei a továbbiakban nem citálhatóak.
-vannak jogszabályok, de ezek nem részletesen szabályoznak, inkább alapelveket fektetnek le
-a jogászképzés erősen gyakorlat-orientált,
-esküdtszékek is részt vesznek az igazságszolgáltatásban
Az esküdtszék intézményéről: két nagy típusa van.
a) Nagy esküdtszék (25 tag): arról dönt, hogy az ügy alkalmas-e arra, hogy a bíróság tárgyalja. Ha úgy dönt a nagy esküdtszék, hogy a bíróság a megjelölt ügyről ne tárgyaljon, akkor az eljárás itt befejeződött. Ma már csak az Amerikai Egyesült Államok egyes államaiban működik.
b) Kis esküdtszék: (12 tag): a bírósági eljárás egyik szereplője
- az angolszász országokra jellemző, de érdekes módon a kontinentális jogrendszerű országokhoz tartozó Franciaországban is létezik ez a jogintézmény;
- egyes országokban az esküdtszék büntetőügyekben jár el (pl. Anglia, Franciaország, Brazília), más országokban polgári és büntetőügyekben is eljár az esküdtszék (USA);
- az esküdtszéki eljárásokban is van hivatásos bíró, ő ismeri a jogot és instruálja az esküdtszéket.
A legtöbb országban az esküdtszék általában a bűnösség kérdésében dönt, ha pedig bűnösnek találja a vádlottat, a bíró szabja ki a büntetést. Kivételt képez Franciaország, ahol a bíró és az esküdtszék együtt dönt a bűnösség és a büntetés kérdésében is.
- korábban az esküdtszéknek egyhangúan kellett döntést hoznia a legtöbb államban, mára általánossá vált, hogy elegendő a 10:2 szavazati arány a döntéshozatalhoz;
Az Amerikai Egyesült Államokban létezik az esküdtek előzetes kiválogatásának rendszere. A választói névjegyzék és a jogosítvány-nyilvántartás alapján kerülnek kiválasztásra alehetséges esküdtek, akiket kérdőívekkel tovább szűrnek, ők kerülnek fel a névjegyzékbe. A konkrét ügy előkészítésekor mindkét félnek megvan az a joga, hogy a leendő esküdtekhez kérdéseket intézzen és a válaszok alapján a jelöltek között „válogasson”, és egyesek elbocsátást kérje az eljárásból („voir dire” eljárás).Az Amerikai Egyesült Államok jogrendszere is teljesen hasonló elemeket tartalmaz, mint az angol jogrendszer, annyi különbséggel, hogy az USÁ-nak van írott alkotmánya, és annak egyes módosításai lényeges alapelveket fektettek le, melyekre közvetlenül lehet hivatkozni a bíróság előtt.
(Forrás: Egyetemes jogtörténet; szerk: Horváth Pál; Nemzeti tankönyvkiadó; 1991.)

     

Justitia, az igazság istennője

     
          Honnan ered ábrázolása? Ki ő?
          Az igazság megszemélyesítője, aki egyensúlyba tartja az igazságosságot, 
          a korrektséget.

Az igazság istennőjének kultusza Tiberius római császár korában alakult ki.
Az érmeken fia...tal nő alakjában ábrázolták, aki egyik kezében csészét, a másikban jogart tart. Az ókorban kivételes esetben jelenítették meg bőségszaruval és mérleggel. Gyakran bekötött szemű, kardot, pallost és mérleget tartó ábrázolások későbbiek. Ábrázolásait gyakran törvényszékek, bírósági épületek előtt, aulákban, termekben helyezték el, helyezik el.
Mit jelképez a kard?
Az ábrázolásokban a kard (pallos) a bűnös megbüntetésének (a bűnösre lesújtani kész kard) jelképe.
Mit jelképez mérleg?
A mérleg a mérlegelés, bíráskodás, megítélés, kiegyensúlyozás, a kiegyensúlyozottság, az igazságosság, az okos belátás jelképe. Az égi és a földi, az isteni és a túlvilági igazságszolgáltatás szimbóluma.
A szemkötő:
A 15. század óta Justitiát gyakran ábrázolták szemkötővel. A szemkötő tárgyilagosságot képvisel, ítéletét ne befolyásolja hatalom, pénz vagy gyengeség, az igazságban a pártatlanság érvényesüljön.
(Forrás: Netlexikon)

Az "Ördög ügyvédje"

               

Az "Ördög ügyvédje" elnevezés eredetéről

"Advocatus diaboli"- az ördög ügyvédje, azaz a szentté avatás ellenzőjét hívták így régen. A római katolikus egyház boldoggá és szentté avatási eljárásához kapcsolódik. Annak, aki ezt a szerepet betöltötte, az volt a feladata, hogy összegyűjtse azokat a tényeket, amelyek a jelöltnek tulajdonított cselekedeteket cáfolják.

Vele szemben állt az "advocatus dei", azaz az isten ügyvédje, aki pedig az avatás mellett szóló érveket hozta fel.

Kettejük egymás elleni érvelése döntötte el, boldoggá, illetve szentté avatták-e végül a jelöltet.
II. János Pál pápa törölte el 1983-ban azt, hogy az "ördög ügyvédje" (azaz az "Advocatus diaboli") is részt vegyen az eljárásban. Ezt követően ugrásszerűen megnőtt a szentté és boldoggá avatottak száma. Pápasága alatt mintegy 500 személyt avattak szentté és több mint 1300-at boldoggá, míg korábban a teljes XX. században. (Forrás: Wikipédia)

A mindennapi szóhasználatban az ördög ügyvédjének nevezünk valakit, ha egy vitában nem a saját véleményének megfelelően szegül szembe valakivel, csak azért, hogy vitapartnere betekintést nyerjen a másik oldal nézőpontjába is. A módszert oktatási céllal is alkalmazzák vitatechnikák elsajátítása során.