Büntetőjogi fogalmak

Beszámítási képesség: Az ember azon testi-pszichikai állapota, amelynél fogva képes cselekményét értékelni és ennek megfelelően cselekedni.

Befejezett bűncselekmény: A bűncselekmény megvalósulásának végső stádiuma, am...ikor a törvényi tényállás minden eleme megvalósul.

Bűncselekmény (deliktum): Az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény, büntetés kiszabását rendeli.

Bűncselekmény alanya: Az a természetes személy (ember), akivel szemben a bűncselekmény megvalósítása miatt büntetést lehet kiszabni.

Bűncselekmény tárgya: A törvényhozó által védeni kívánt társadalmi viszony, amelyet az elkövető cselekménye sért, vagy veszélyeztet.

Bűncselekményegység: Egyetlen bűncselekmény megvalósulását jelenti, azaz a bűncselekmény mindhárom fogalmi eleme (társadalomra veszélyesség, tényállásszerűség, bűnösség) egyszerre valósul meg.

Bűnfelelősség (nullum crimen sine culpa): Azt jelenti, hogy a bűncselekmény miatt felelősségre vonni csak azt a személyt lehet, aki bűnösen cselekedett vagy valamilyen káros következményt bűnösen idézett elő.

Bűnhalmazat: Bűnhalmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető egy vagy több magatartása több bűncselekményt valósít meg és ezeket egy eljárásban bírálják el.

Bűnismétlés: A korábban már jogerősen elítélt elkövető újabb bűncselekményt követ el. Fajtái: egyszerű bűnismétlés, visszaesés, különös visszaesés, többszörös visszaesés.

Bűnösség: A tettes lelkivilágáról alkotott jogi értékelés, mely a szemre hányhatóságban nyilvánul meg. A bűncselekmény fogalmának egyik (szubjektív) eleme.

Bűnözés: Adott helyen, adott időszak alatt elkövetett bűncselekmények összessége.

Bűnsegéd: Az az elkövető, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.

Büntetés: A bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány.
Két fajtája van: a főbüntetés és a mellékbüntetés.

Büntetés célja: A társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt követhessen el. A büntetés célja tehát az egyéni (speciálprevenció) és az általános (generálprevenció) megelőzés biztosítása.



Büntetés kiszabásának szempontjai: A büntetést – céljának szem előtt tartásával – a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.

Büntetés végrehajtásának felfüggesztése: A feltételes elítélés egyik formája, melynek lényege, hogy a bíróság ítéletében megállapítja az elkövető bűnösségét, minősíti a cselekményt és kiszabja a szabadságvesztést vagy a pénzbüntetést, de annak végrehajtását próbaidőre felfüggeszti. A büntetés tényleges végrehajtására tehát nem kerül sor.

Büntethetőséget kizáró okok: A büntethetőség akadályainak egyik csoportja. Sajátosságuk, hogy fennállásuk esetén nem jön létre bűncselekmény, mert a bűncselekmény valamelyik fogalmi eleme (társadalomra veszélyesség, tényállásszerűség, bűnösség) hiányzik.

Büntethetőséget megszüntető okok: A büntethetőség akadályainak egyik csoportja. Ilyenkor megvalósul a bűncselekmény, az elkövető büntethetősége a cselekmény elkövetésének pillanatában fennáll, azonban később történik valami, ami megszünteti ezt a büntethetőséget.

Büntetni rendeltség (tényállásszerűség): A bűncselekmény fogalmának objektív jellegű ismérve, amely a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elveknek a törvénybe foglalását jelenti. Azt fejezi ki, hogy egy cselekmény megfelel egy különös részi törvényi tényállásnak.

Büntető jogszabály: Azok a jogszabályok, amelyek valamely büntetőjogi jogviszonyt szabályoznak, illetve az ennek alapjául szolgáló társadalmi viszonyt védik.
A büntető jogszabályok tilalmakat vagy parancsokat tartalmaznak.

Büntetőeljárás megindítását és lefolytatását akadályozó okok: A büntethetőség akadályainak egyik csoportja. Ezen okok jellegzetessége, hogy létrejön a bűncselekmény, később sem történik semmi, ami megszüntetni az elkövető megbüntetését. A büntetőeljárás azonban nem indítható meg vagy nem folytatható le, mert annak jogi akadálya van.

Büntetőjog: Azon jogszabályok összessége, amelyek meghatározzák, hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekménynek, ezek elkövetőit hogyan kell felelősségre vonni, velük szemben milyen szankciót és hogyan kell alkalmazni.

Büntetőjog-tudomány: Azoknak az ismereteknek a rendszere, amelyek a büntetőjogra vonatkoznak.

Bűntett: Az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el.

Bűnügyi tudományok: Azok a tudományok, amelyek a bűncselekményekkel, a bűnözéssel, a bűnelkövetőkkel és a szankciókkal foglalkoznak.

Diszpozíció: A büntető jogszabály egyik eleme, a törvényhozó ebbe írja körül azt a magatartást vagy azt az eredményt, amelynek tanúsítása vagy előidézése a társadalom számára káros, veszélyes.
Elkövető: Gyűjtőfogalom, mely a tettest, a társtetteseket, a felbujtót és a bűnsegédet egyaránt jelöli. A törvényi szabályok szerint az elkövetőknek két fő csoportja van, egyrészt a tettesek (tettes, társtettes), másrészt a részesek (felbujtó, bűnsegéd).
Előkészület: A szándékos bűncselekmény megvalósulásának első szakasza. Ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.

Felbujtó: Az az elkövető, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

Fenyegetés: Büntethetőséget (bűnösséget) kizáró ok. Súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Fiatalkorú: Az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét már betöltötte, a tizennyolcadikat azonban még nem.

Főbüntetés: A büntetés egyik csoportja. A három főbüntetés a szabadságvesztés, a közérdekű munka és a pénzbüntetés. Ezek egyébként a legsúlyosabb büntetőjogi jogkövetkezmények.

Gondatlan bűnelkövetés: Gondatlanságból követi el a bűncselekményt az, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

Gyermekkor: Büntethetőséget (tényállásszerűséget) kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be.

Intézkedések: A büntetőjogi jogkövetkezmények egyik csoportja. Intézkedések: megrovás, próbára bocsátás, kényszergyógykezelés, alkoholisták kényszergyógyítása, elkobzás, vagyonelkobzás, pártfogó felügyelet, jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések.

Jogforrás: A törvényhozó akaratának meghatározott módon, meghatározott formában történő kifejezése.

Jogos védelem: Büntethetőséget (társadalomra veszélyességet) kizáró ok. Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Kényszer: Büntethetőséget (tényállásszerűséget) kizáró ok. Az emberi testre gyakorolt fizikai ráhatás, amely meghatározó, lenyűgöző erejű.

Kísérlet: A bűncselekmény megvalósulásának második szakasza, amikoris az elkövető a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.

Kóros elmeállapot: Büntethetőséget (tényállásszerűséget) kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában – így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – követi le, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Kriminalisztika: Bűnügyi tudomány, amely a bűncselekmények felderítésével, bizonyításával foglalkozik, feladata annak feltárása, hogy ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan követett el.
Kriminológia: Bűnügyi tudomány, amely a bűnözéssel, mint társadalmi jelenséggel foglalkozik.

Mellékbüntetés: A büntetések egyik csoportja, melyek általában a főbüntetések mellett kerülnek kiszabásra, de önálló alkalmazásuk sem kizárt. Mellékbüntetések: közügyektől eltiltás, járművezetéstől eltiltás, foglalkozástól eltiltás, kitiltás, kiutasítás, pénzmellékbüntetés.

Mentesítés: A mentesítés (rehabilitáció) folytán az elítélt mentesül azon hátrányos jogkövetkezmények alól, amelyeket az elítéléséhez jogszabály fűz.

Nulla poena sine lege: Tág értelemben azt fejezi ki, hogy csak olyan szankció alkalmazható, amelyről a törvény rendelkezik, szűkebb értelemben pedig azt jelenti, hogy adott bűncselekményre csak azt a büntetést lehet kiszabni, amit a törvényhozó az ilyen cselekmények elkövetőivel szemben alkalmazni rendel. A törvényesség elvének egyik tétele.

Nullum crimen sine lege: Azt jelenti, hogy csak a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit a büntetőtörvénykönyv még az elkövetés előtt kifejezetten annak nyilvánított. A törvényesség elvének egyik tétele.

Szándékos bűnelkövetés: Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

Szankció: A büntető jogszabály eleme, amely azt a jogkövetkezményt jelöli meg, amit a diszpozíciót megvalósító személlyel szemben alkalmazni kell.

Szankciórendszer: Azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az egyes büntetőjogi jogkövetkezményekre, azok alkalmazására és végrehajtására vonatkoznak.

Társadalomra veszélyesség: A törvény szerint társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti, vagy veszélyezteti. A bűncselekmény fogalmának egyik eleme.

Társtettesek: Azok az elkövetők, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

Természetes egység: A bűncselekményegység egyik esete, amikor az egységi értékelés a dolog természetéből adódik. A törvényhozó általában olyan elkövetési cselekménytípusokat foglal az egyes törvényi tényállásokba, amelyeket a közfelfogás egységes magatartásnak tekint.

Tettes: Az az elkövető, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.

Tévedés: Büntethetőséget (bűnösséget) kizáró ok. Tévedésről akkor beszélünk, ha valakinek a képzetei nem felelnek meg a valóságnak, de az ő képzeteit valósághűnek tartja.

Törvényi egység: Jellemzője, hogy a jogalkotó egységet hoz létre olyan cselekményekből, amelyeket a törvényi rendelkezés hiányában halmazatként, azaz több bűncselekményként kellene értékelni.

Törvényi tényállás: Egy cselekmény-típus törvényi ismérveinek összességét jelenti.

Végszükség: Büntethetőséget (társadalomra veszélyességet) kizáró ok. Nem büntethető, aki saját, illetőleg mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és e cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek álhárítására törekedett.

Vétség: minden gondatlanul elkövetett bűncselekmény, valamint azok a szándékos bűncselekmények, amelyekre a törvény 2 évi, vagy ennél enyhébb szabadságvesztés kiszabását rendeli el.