A válóper menete

Hogyan folyik egy válás a bíróság előtt?
A keresetlevél beadása az első lépés. A házasságot a bíróság kizárólag valamelyik házastárs kérelmére, vagy a házastársak közösen benyújtott kérelme alapján tudja felbontani.
Az el...járás során az lesz a felperes, aki benyújtja a keresetet, aki ellen pedig a válópert elindítják, az az alperes. A felperesnek illetéket kell fizetnie, amely jelenleg 12 ezer forint.
A válóper első tárgyalásán a felperesnek mindenképpen meg kell jelennie személyesen. Ha a felperes továbbra is fenntartja a válási szándékát, a bíróság elhalasztja a tárgyalást.
Ezután a feleknek három hónapja van arra, hogy írásban kérjék az eljárás folytatását. Ha ezt nem teszik meg, a bíróság automatikusan megszünteti az eljárást, mivel úgy veszi, hogy mégis kibékültek időközben.
Az első tárgyaláson is befejeződhet a válóper, ha a felek kibékülnek. Befejeződhet akkor is, ha a békítés nem vezetett eredményre, és a felek között a házassági életközösség legalább három éve úgy szakadt meg, hogy külön lakásban élnek, és igazolják azt, hogy a közös gyermek elhelyezését, eltartását a gyermek érdekében rendezték, vagy abban az esetben is befejeződhet az első tárgyaláson a per, ha a házasságból közös kiskorú gyermek nem született.
A bíróság egyébként nemcsak ekkor, hanem a per bármely szakaszában megkísérelheti kibékíteni a házastársakat.

Ha letelt a három hónap és a felek írásban kérték a folytatást, ezt követően legalább 30 nap múlva tűzi ki a bíróság a második tárgyalást. Az első és második tárgyalás között legalább 4 hónap telik el.
A válóper menetének utolsó fázisa az, hogy a házasság felbontásáról a bíróság – megegyezésen alapuló bontás esetén a házastársak egyezségének jogerős végzéssel történő jóváhagyását követően – ítélettel határoz.
Ha az ítélet jogerőre emelkedik, az elvált felek újból köthetnek házasságot, a férje nevét viselő feleség – ha a névviseléstől nem tiltják el – szabadon dönthet arról, hogy milyen nevet kíván viselni. Megszűnik a házastársi vagyonközösség.
(Forrás: valasinfo.hu)

Válás

Mit vizsgál a bíróság házassági bontóperben?
A házasság felbontására irányuló eljárás során a bíróság azt vizsgálja, hogy az érintett házaspár házasélete teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e, ezen túlmenően pedig - amen...nyiben a házasságból közös kiskorú gyermek született - úgy az ő érdekét is figyelembe kell vennie .

A családjogi törvény (1952. évi IV. tv., Csjt.) szellemével összhangban a bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a házasság megromlásában melyik házastárs a vétkes, hanem arról kell meggyőződnie a házasság felbontásának kimondását megelőzően, hogy a házasság véglegesen megromlott, és az a továbbiakban fenn nem tartható.

A bíróság azonban egyben békítő tevékenységet is végez, amely eszköze lehet a házasság megmentésének . A bíróság békítő tevékenységét tágabban kell értelmezni, és alatta nem csak a házasság megmentésére, hanem a minél kisebb megrázkódtatással történő megszüntetésére (a házastársak megegyezésének elősegítésére) irányuló kísérletet is érteni kell.

Az özvegyi jog

Az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Ha a házastárs új házasságot köt, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, haszonélvezeti joga megszűnik.

Az özve...gyi jog (pénzbeli vagy természetbeni) megváltását a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőtől lehet kérni, de csak az örökség megnyílásától számított egy éven belül.

Ezen határidő letelte után a házastárs haszonélvezetének korlátozását kérhetik a leszármazók, amiről a bíróság dönt. A haszonélvezet korlátozásának bármikor helye van, a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs vagy a bejegyzett élettárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is.

Ügyvéd által írt végrendelet elhelyezése

Kevesen tudják, hogy végrendelet készítésére vonatkozó megbízás alkalmával a végrendelkezőnek lehetősége van kérni azt, hogy a végrendelet a Magyar Ügyvédi Kamara Irattárában kerüljön elhelyezésre.

Ebben az esetben a végrendelet bevezetésre kerül a központi végrendeleti nyilvántartásba és a végrendelet visszakereshetővé válik a végrendeletet készítő ügyvéd, a végrendelkező, közjegyző részére. A Magyar Ügyvédi Kamara Irattára számítógépes nyilvántartásban rögzíti a végrendelkező ügyfél nevét és adatait. A nyilvántartásba vételről a végrendeletet készítő ügyvéd is értesül 48 órán belül, azzal, hogy az irattár a regisztráció sorszámát megküldi. A végrendelet egy eredeti példánya lezárt borítékban kerül az irattárba. A lezárt borítékban lévő okiratot csak a hagyatéki eljárás során eljáró közjegyző részére küldi meg az irattár. Ez az irattározott végrendelet azonban bármikor visszavonható, módosítható.

Felhívom a figyelmet arra, hogy célszerű az örökösöknek, illetve akire nézve az örökhagyó végrendelkezett, felvilágosítást kérni arról, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara Irattárában őriznek-e borítékban lezárt végrendeletet az örökhagyótól.

Végrendelet érvényessége

A végrendelet a végintézkedés egyik formája: egyoldalú jognyilatkozat amelyben a nyilatkozó magánszemély azt határozza meg, hogy halála után ki vagy kik váljanak vagyona tulajdonosává.Végintézkedés hiányában a törvényes öröklés rendje érvényesül.

A végrendelet fajtái:

1. szóbeli
2. írásbeli
   

A szóbeli végrendelkezés csak akkor érvényes, ha

• a végrendelkező
  • életveszélyben van;
  • képtelen írásbeli végrendelkezésre;
  • egybefüggően és teljes terjedelmében közli akaratát, és
  • kijelenti, hogy ez az ő végrendelete. Szükséges továbbá
• két cselekvőképes tanú együttes jelenléte, akik
  • utólag egymástól függetlenül, egybehangzóan adják elő az örökhagyó végrendeletét, és
  • akik közül egyik sem kedvezményezettje a végrendeletnek.
    

Minden más esetben írásbeli végrendelet szükséges. Ez lehet

1. közvégrendelet vagy
2. magánvégrendelet.
   

Közvégrendeletet közjegyző vagy helyi bíróság készíthet. Ha az örökhagyó vak vagy névaláírásra képtelen, kizárólag közvégrendeletet tehet. Ez utóbbi esetben a végrendeleten aláírását a közjegyző aláírása pótolja.

Az írásbeli magánvégrendelet lehet

1. holográf (saját kézzel írt)
2. allográf (más által készített)
3. közjegyzőnél tett magánvégrendelet
   

Végrendeletet csak élő magánszemély tehet.
A magyar jog kizárja a közös végrendelkezés lehetőségét.

A végrendelet alaki kellékei a következők:

• Ki kell derülni belőle, hogy ez az örökhagyó végrendelete. Nem szükséges, hogy az okiratban szerepeljen a „végrendelet” szó, de egyértelműnek kell lennie, hogy az halál esetére történő rendelkezés.
  Szükséges az egyértelmű örökösnevezés, vagyis az, hogy a szövegből beazonosítható legyen a kedvezményezett személye. Nem érvényes tehát az az örökösnevezés, amely egy feltétel bekövetkeztétől függ, pl.: „a halálom évében az NB-I-ben győztes focicsapat kapusa” vagy „Kovács János majdan megszülető ötödik gyermeke”. Lehet azonban örökös az, aki a végrendelet készítésekor még nem született meg, de már megfogant.
  A végrendeletnek tartalmaznia kell a keltezés helyét és idejét.
  Ha a végrendelet több lapból áll,
  azokat folyamatos oldalszámozással kell ellátni, és
  minden egyes oldalt alá kell írni mind az örökhagyónak, mind a hitelesítő tanúknak.

Végrendelet vagy végintézkedés

Mit jelent a végintézkedés?
Hazai jogrendszerünk az ősiség és más feudális természetű jogintézmény eltörlése óta, gyakorlatilag elismeri az örökhagyó teljes végintézkedési szabadságát. Ezen elvet veszi alapu...l a magyar polgári törvénykönyv is. Az öröklési szabadság elismerésének legfontosabb következménye, hogy törvényes öröklésre csak abban az esetben kerülhet sor, amennyiben végintézkedés nem történt vagy az a hagyatékot nem merítette ki. A végintézkedés egy olyan gyűjtőfogalom, amelybe mindazon jogilag elismert nyilatkozat beletartozik, amelyben az örökhagyó vagyonáról vagy annak egy részéről halála esetére rendelkezik.
Milyen formái lehetnek a végintézkedésnek?
A magyar jog az alábbi végintézkedési formákat ismeri:
a.) végrendelet: az örökhagyó egyoldalú, nem címzett jognyilatkozata
b.) öröklési szerződés: olyan szerződés, amelyben az örökhagyó a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi
c.) halál esetére szóló ajándékozás: olyan nyilatkozat, amelyben a juttatás feltétele az, hogy a megajándékozott az ajándékozót túlélje.
Abban az esetben ha a végintézkedésben az örökhagyó jogutódot is kijelöl, a jogutódlásnak minden esetben az a feltétele, hogy a kedvezményezett az örökhagyót túlélje.
Forrás: öröklésijog.hu

Büntetőjogi fogalmak

Beszámítási képesség: Az ember azon testi-pszichikai állapota, amelynél fogva képes cselekményét értékelni és ennek megfelelően cselekedni.

Befejezett bűncselekmény: A bűncselekmény megvalósulásának végső stádiuma, am...ikor a törvényi tényállás minden eleme megvalósul.

Bűncselekmény (deliktum): Az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény, büntetés kiszabását rendeli.

Bűncselekmény alanya: Az a természetes személy (ember), akivel szemben a bűncselekmény megvalósítása miatt büntetést lehet kiszabni.

Bűncselekmény tárgya: A törvényhozó által védeni kívánt társadalmi viszony, amelyet az elkövető cselekménye sért, vagy veszélyeztet.

Bűncselekményegység: Egyetlen bűncselekmény megvalósulását jelenti, azaz a bűncselekmény mindhárom fogalmi eleme (társadalomra veszélyesség, tényállásszerűség, bűnösség) egyszerre valósul meg.

Bűnfelelősség (nullum crimen sine culpa): Azt jelenti, hogy a bűncselekmény miatt felelősségre vonni csak azt a személyt lehet, aki bűnösen cselekedett vagy valamilyen káros következményt bűnösen idézett elő.

Bűnhalmazat: Bűnhalmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető egy vagy több magatartása több bűncselekményt valósít meg és ezeket egy eljárásban bírálják el.

Bűnismétlés: A korábban már jogerősen elítélt elkövető újabb bűncselekményt követ el. Fajtái: egyszerű bűnismétlés, visszaesés, különös visszaesés, többszörös visszaesés.

Bűnösség: A tettes lelkivilágáról alkotott jogi értékelés, mely a szemre hányhatóságban nyilvánul meg. A bűncselekmény fogalmának egyik (szubjektív) eleme.

Bűnözés: Adott helyen, adott időszak alatt elkövetett bűncselekmények összessége.

Bűnsegéd: Az az elkövető, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.

Büntetés: A bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány.
Két fajtája van: a főbüntetés és a mellékbüntetés.

Büntetés célja: A társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt követhessen el. A büntetés célja tehát az egyéni (speciálprevenció) és az általános (generálprevenció) megelőzés biztosítása.



Büntetés kiszabásának szempontjai: A büntetést – céljának szem előtt tartásával – a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.

Büntetés végrehajtásának felfüggesztése: A feltételes elítélés egyik formája, melynek lényege, hogy a bíróság ítéletében megállapítja az elkövető bűnösségét, minősíti a cselekményt és kiszabja a szabadságvesztést vagy a pénzbüntetést, de annak végrehajtását próbaidőre felfüggeszti. A büntetés tényleges végrehajtására tehát nem kerül sor.

Büntethetőséget kizáró okok: A büntethetőség akadályainak egyik csoportja. Sajátosságuk, hogy fennállásuk esetén nem jön létre bűncselekmény, mert a bűncselekmény valamelyik fogalmi eleme (társadalomra veszélyesség, tényállásszerűség, bűnösség) hiányzik.

Büntethetőséget megszüntető okok: A büntethetőség akadályainak egyik csoportja. Ilyenkor megvalósul a bűncselekmény, az elkövető büntethetősége a cselekmény elkövetésének pillanatában fennáll, azonban később történik valami, ami megszünteti ezt a büntethetőséget.

Büntetni rendeltség (tényállásszerűség): A bűncselekmény fogalmának objektív jellegű ismérve, amely a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elveknek a törvénybe foglalását jelenti. Azt fejezi ki, hogy egy cselekmény megfelel egy különös részi törvényi tényállásnak.

Büntető jogszabály: Azok a jogszabályok, amelyek valamely büntetőjogi jogviszonyt szabályoznak, illetve az ennek alapjául szolgáló társadalmi viszonyt védik.
A büntető jogszabályok tilalmakat vagy parancsokat tartalmaznak.

Büntetőeljárás megindítását és lefolytatását akadályozó okok: A büntethetőség akadályainak egyik csoportja. Ezen okok jellegzetessége, hogy létrejön a bűncselekmény, később sem történik semmi, ami megszüntetni az elkövető megbüntetését. A büntetőeljárás azonban nem indítható meg vagy nem folytatható le, mert annak jogi akadálya van.

Büntetőjog: Azon jogszabályok összessége, amelyek meghatározzák, hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekménynek, ezek elkövetőit hogyan kell felelősségre vonni, velük szemben milyen szankciót és hogyan kell alkalmazni.

Büntetőjog-tudomány: Azoknak az ismereteknek a rendszere, amelyek a büntetőjogra vonatkoznak.

Bűntett: Az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el.

Bűnügyi tudományok: Azok a tudományok, amelyek a bűncselekményekkel, a bűnözéssel, a bűnelkövetőkkel és a szankciókkal foglalkoznak.

Diszpozíció: A büntető jogszabály egyik eleme, a törvényhozó ebbe írja körül azt a magatartást vagy azt az eredményt, amelynek tanúsítása vagy előidézése a társadalom számára káros, veszélyes.
Elkövető: Gyűjtőfogalom, mely a tettest, a társtetteseket, a felbujtót és a bűnsegédet egyaránt jelöli. A törvényi szabályok szerint az elkövetőknek két fő csoportja van, egyrészt a tettesek (tettes, társtettes), másrészt a részesek (felbujtó, bűnsegéd).
Előkészület: A szándékos bűncselekmény megvalósulásának első szakasza. Ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.

Felbujtó: Az az elkövető, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

Fenyegetés: Büntethetőséget (bűnösséget) kizáró ok. Súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Fiatalkorú: Az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét már betöltötte, a tizennyolcadikat azonban még nem.

Főbüntetés: A büntetés egyik csoportja. A három főbüntetés a szabadságvesztés, a közérdekű munka és a pénzbüntetés. Ezek egyébként a legsúlyosabb büntetőjogi jogkövetkezmények.

Gondatlan bűnelkövetés: Gondatlanságból követi el a bűncselekményt az, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

Gyermekkor: Büntethetőséget (tényállásszerűséget) kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be.

Intézkedések: A büntetőjogi jogkövetkezmények egyik csoportja. Intézkedések: megrovás, próbára bocsátás, kényszergyógykezelés, alkoholisták kényszergyógyítása, elkobzás, vagyonelkobzás, pártfogó felügyelet, jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések.

Jogforrás: A törvényhozó akaratának meghatározott módon, meghatározott formában történő kifejezése.

Jogos védelem: Büntethetőséget (társadalomra veszélyességet) kizáró ok. Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Kényszer: Büntethetőséget (tényállásszerűséget) kizáró ok. Az emberi testre gyakorolt fizikai ráhatás, amely meghatározó, lenyűgöző erejű.

Kísérlet: A bűncselekmény megvalósulásának második szakasza, amikoris az elkövető a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.

Kóros elmeállapot: Büntethetőséget (tényállásszerűséget) kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában – így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – követi le, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Kriminalisztika: Bűnügyi tudomány, amely a bűncselekmények felderítésével, bizonyításával foglalkozik, feladata annak feltárása, hogy ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan követett el.
Kriminológia: Bűnügyi tudomány, amely a bűnözéssel, mint társadalmi jelenséggel foglalkozik.

Mellékbüntetés: A büntetések egyik csoportja, melyek általában a főbüntetések mellett kerülnek kiszabásra, de önálló alkalmazásuk sem kizárt. Mellékbüntetések: közügyektől eltiltás, járművezetéstől eltiltás, foglalkozástól eltiltás, kitiltás, kiutasítás, pénzmellékbüntetés.

Mentesítés: A mentesítés (rehabilitáció) folytán az elítélt mentesül azon hátrányos jogkövetkezmények alól, amelyeket az elítéléséhez jogszabály fűz.

Nulla poena sine lege: Tág értelemben azt fejezi ki, hogy csak olyan szankció alkalmazható, amelyről a törvény rendelkezik, szűkebb értelemben pedig azt jelenti, hogy adott bűncselekményre csak azt a büntetést lehet kiszabni, amit a törvényhozó az ilyen cselekmények elkövetőivel szemben alkalmazni rendel. A törvényesség elvének egyik tétele.

Nullum crimen sine lege: Azt jelenti, hogy csak a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit a büntetőtörvénykönyv még az elkövetés előtt kifejezetten annak nyilvánított. A törvényesség elvének egyik tétele.

Szándékos bűnelkövetés: Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

Szankció: A büntető jogszabály eleme, amely azt a jogkövetkezményt jelöli meg, amit a diszpozíciót megvalósító személlyel szemben alkalmazni kell.

Szankciórendszer: Azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az egyes büntetőjogi jogkövetkezményekre, azok alkalmazására és végrehajtására vonatkoznak.

Társadalomra veszélyesség: A törvény szerint társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti, vagy veszélyezteti. A bűncselekmény fogalmának egyik eleme.

Társtettesek: Azok az elkövetők, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

Természetes egység: A bűncselekményegység egyik esete, amikor az egységi értékelés a dolog természetéből adódik. A törvényhozó általában olyan elkövetési cselekménytípusokat foglal az egyes törvényi tényállásokba, amelyeket a közfelfogás egységes magatartásnak tekint.

Tettes: Az az elkövető, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.

Tévedés: Büntethetőséget (bűnösséget) kizáró ok. Tévedésről akkor beszélünk, ha valakinek a képzetei nem felelnek meg a valóságnak, de az ő képzeteit valósághűnek tartja.

Törvényi egység: Jellemzője, hogy a jogalkotó egységet hoz létre olyan cselekményekből, amelyeket a törvényi rendelkezés hiányában halmazatként, azaz több bűncselekményként kellene értékelni.

Törvényi tényállás: Egy cselekmény-típus törvényi ismérveinek összességét jelenti.

Végszükség: Büntethetőséget (társadalomra veszélyességet) kizáró ok. Nem büntethető, aki saját, illetőleg mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és e cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek álhárítására törekedett.

Vétség: minden gondatlanul elkövetett bűncselekmény, valamint azok a szándékos bűncselekmények, amelyekre a törvény 2 évi, vagy ennél enyhébb szabadságvesztés kiszabását rendeli el.